„Azt a feketét ki kellett festeni” videó-installáció | Barcsay Jenő műveiből

“AZT A FEKETÉT KI KELLETT FESTENI”
( Barcsay Jenő )

Videóinstalláció BARCSAY JENŐ műveiből, a Barcsay 125 emlékév alkalmából

Múzeumok éjszakája 2025 – Szentendre – Ferenczy Múzeumi Centrum – Művészetmalom

A 34 perces animációs film 17htól 24hig folyamatosan megtekinthető.

koncepció, rendezés, montázsok: GERGYE KRISZTIÁN
zene: PARABRYO – ÁRVAI GYÖRGY
animáció: DINEA LÁSZLÓ
szakmai konzultáns: SZABÓ NOÉMI

támogatók, produkciós partnerek:
MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA
FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM
SZENTENDREI TEÁTRUM
MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM
KISCELLI MÚZEUM
MAGYAR NEMZETI GALÉRIA

A videó-installációban kizárólag Barcsay Jenő rajzai és festményei jelennek meg.

Gergye Krisztián koreográfus, rendező, aki az utóbbi időben főleg képzőművészeti párhuzamban gondolkodik az előadóművészetről, ezúttal Barcsay Jenő életművét dolgozza fel egy összművészeti performansz-sorozat keretében.
Ennek nyitó eseményeként egy videó-installáció bemutatásával, Barcsay világhírű anatómiai rajzait, az emberi testről való gondolkodását, a mester saját, absztrakt festményeinek és tájképeinek kontextusába helyezi.

Barcsay művein nincs hivalkodás, bármikor háttérbe vonul, előre engedve valami harsányabbat. Mintha valaminek a szolgálatában lenne, miként az anatómiai rajzai, tanítanak, mások talán érzékibb, talán vadabb testábrázolásainak alapját, csontvázát fedezteti fel.

De lehet hogy mindez csak alkati kérdés. Nem minden művész egyben botrányhős, nem minden művész pajzán, még ha az emberi testet rajzolja, festi is. Mintha Barcsay alkati szemérmességből nem mozdulna az erotika irányába, pedig rengeteg érzékiség van a vonalakban, a formákban. De ő csak felmutat, a testek, terek, tájak tömbjeit mutatja fel, szinte mementóként. Ezek a mementók valahogy mégis, a kor bújtatott önvallomásai lesznek, csendes testamentumok.

Barcsay mintha az utolsó, teljesen letisztult, absztrakt, fekete korszakos képeivel lépett volna túl a talán vágyott “botrányosság” határán.
“Legboldogabb voltam, amikor a legutolsó fekete képeimet állítottam ki, amikért nagyon kikaptam. De nagyon. Még azt is beírták a könyvbe, hogy nem érdemlem meg az életemet.”
(Barcsay Jenő)