Kenneth Lonergan darabja kivételes pontossággal ragadja meg azt a pillanatot, amikor először érezzük meg, hogy a fiatalság nem tart örökké. A világ már nem bocsát meg mindent, a véletleneknek ára van, és a legfontosabb kérdésekre nem másoktól, hanem önmagunktól kell választ kapnunk.
Hogyan beszélgessünk arról, amiről eddig sosem? Felszabadító és kimondatlanokat kimondó előadás az intimitásról, a szexualitásról humorral.
Mondják, az EGO olyan, mint egy vadló, ha sikerül megszelídíteni, akkor szolgálni fog, és messzire jutsz vele, de betörni erőszakkal nem lehet...
Kettéhasadt a világ. Az egymásra acsarkodó értékrendek és vélemények nyomán ölre mennek családtagok, elsorvadnak barátságok, elfordulnak egymástól generációk, belerokkannak társadalmak.
Mi lenne, ha a színész kinyitná a műhely ajtaját, ahol versek előadásán dolgozik?
Meghívna minket oda, ahol mesterségének szerszámai -emlékek, hangok, gondolatok- kézzel foghatók?
A történet középpontjában egy régi, lassan pusztuló birtok áll, melynek cseresznyéskertje nem csupán díszlet, hanem sűrű szimbólum: a múlt szépsége, a társadalmi hierarchia változása, a közösségi és személyes veszteségek terepe.
